PVC padló, avagy hogyan mentette meg a házasságom egy tekercs műanyag

 Egy tekercs, ami többet rejt, mint gondolnád

Van az úgy, hogy az ember csak egy ártatlan burkolatot keres a mosókonyhába… Aztán egy óra múlva már a nappalit is újragondolja, másnap pedig már titokban átrajzolja az egész lakás alaprajzát, miközben a feleségem már megint morog:

„Megint a műhelyben vagy?!”

Pedig ez nem csak műhely-ügy. Ez túlélési stratégia. Burkolat-szintű önmegvalósítás. Egy olyan PVC tekercs, ami nemcsak a padlót, de a lelkemet is rendbe tette. Komolyan, ez a padlóburkolat olyan dolgokat tud, amit még a háziorvosom sem…

De ne szaladjunk előre. A történet nem itt kezdődött. Hanem a konyhában, egy régi, repedezett linóleum fölött, ahol a feleségem szeme villogott, miközben én a „padlószerelmi újjászületésről” áradoztam. Ő persze csak annyit mondott:

– Ha ezzel is annyi időt töltesz, mint a laminált parketta lerakásával, esküszöm, én hazaköltözöm anyámékhoz!

Innen indult a PVC padlóval való kalandom, és hogy miért lett belőle a legokosabb barkács-befektetésem? Na, erről szól ez a cikk. Szakmailag. De humorral. Mert a padló is jobb, ha nem recseg.

PVC padló – a házi béke záloga (és a barkácsoló férj titkos fegyvere)

A PVC padló az a fajta burkolat, amiről az ember azt hiszi, hogy csak a nagymamák spájzába való… Aztán rájön, hogy ez valójában a 21. század MacGyverje. Lerakható, letörölhető, túlélhető.

Miközben én ezt nagy lelkesen ecseteltem otthon, a feleségem – aki pontosan tudja, mennyi ideig tart nálam egy „öt perces szerelés” – karba tett kézzel állt mellettem:

– Mondd, mennyi ideig fog ez tartani? És ne „jó lesz az estére”-t mondj, mert az egy hét múlva szokott lenni…

Előnyök?

Szinte már gyanús, mennyi van belőle:

• Nem törik, nem morzsolódik, nem kér enni.
• Bírja a vizet, a gyereket, a kutyát, sőt: engem is, aki beront a szobába cipővel.
• Kapható olyan mintában, hogy még a szomszéd is megkérdezi: „Ez tényleg nem fa?”
•  És persze: könnyen tisztítható.

 Melyiket válasszam? – Avagy a PVC labirintus próbája

Na igen, itt jött el a pillanat, hogy a feleségem is elbizonytalanodott. Túl sok szín, túl sok minta. Már-már úgy néztük a tekercseket, mint régen a nyaralási katalógust. Ő a világos fahatásúra szavazott („tágítja a teret”), én a betonmintásra („ipari életérzés”).

– Vedd meg, amelyiket akarod – mondta végül.

– Szívből mondod? – kérdeztem.

– Nem. De úgyse fogsz hallgatni rám. Legalább majd lesz min vitatkoznunk a következő felújításig.

Segítség a választáshoz:

• Kis szoba = kisebb minta. Nagy minta kis térben úgy néz ki, mintha feltekertük volna egy sárkány bőrét.
• Világos szín = tágasabb érzés. Sötét padló + kis szoba = pokol tornáca.
• Vastagság? Minél többet sétálsz rajta, annál jobb, ha vastagabb. A nappaliba ne spórolj, a fészerbe elég a vékonyabb.

Műhelytapasztalat: Az öntapadós csoda

Eljött a „csináljuk magunk” napja. Gyerekek elzavarva. Műhely kipakolva. Feleség lelkileg felkészült („most már mindegy”). Az öntapadós PVC tekercs pedig ott pihent a sarokban, mint egy alvó óriás, amit csak ébreszteni kellett.

– Tuti, hogy ezt egyedül is meg tudod csinálni? – kérdezte.

– Drágám, én vagyok az, aki két óra alatt összerakta a fészer polcrendszerét!

– Igen, és utána két hétig nézegetted, mert valami nem volt oké.

Nos, a PVC-t tényleg csak le kellett simítani. Ahol kellett, vágtam. Nem kiabáltam. Nem szitkozódtam. Nem volt három különböző imbuszkulcs.

Csoda történt.

A padló le volt rakva. És most már én is biztos voltam benne, hogy a feleségem jól választott, nem nem , nem a vinyl tekercsre gondoltam, hanem magamra!

A PVC nem csak padló, életérzés

Egyszerű. Strapabíró. Esztétikus. És ha jól választod meg a színt, vastagságot és mintázatot, még a házastársi béke is stabilabb marad. Én most már tudom: ha burkolatról van szó, a PVC nem csak egy olcsó megoldás – hanem az élet könnyebbik oldalának burkolata.

És ha nem hiszel nekem, kérdezd meg a feleségem.

(Azóta egyébként már a dolgozószobába is szeretne ilyet. Azt hiszem… megint nyertem.)