Függöny mögött a férfi: árnyékolás és rejtőzködés textilben

(avagy hogyan nyerd vissza a privát tered egy szövetréteg mögött, és hogyan éld túl a házasságot a műhelyben)

Kezdjük az elején. Az ember épít magának egy szentélyt. Egy helyet, ahol "csak beugrok egy blankoló cuccért", de végül három órát tölt el az erős akkus csavarozó szagától mámorosan, miközben hallgatja, ahogy az esőcseppek táncot járnak a bitumenes lemez tetőn. Ez a műhely. A menedék. A szabadság. Az utolsó bástya. És akkor jön Ő. A feleség.

– Már megint mit buherálsz odabent?
– Ez nem buherálás, ez... projekt.
– Ja, projekt. Ez kísértetiesen emlékeztet arra, amikor a satu társaságában álomba merültél, és a flex egy váratlan, asztalba vágott "műalkotást" hozott létre.

Na most, érted már, miért kellett árnyékoló rendszer? És nem, nem azért, mert titkos atomreaktort építek a műhelyben. Az árnyékolás itt életmentő stratégia.

A textil, mint passzív védekezés
Első körben függönyök. Igen, jól olvastad, függönyök. A férfiember ilyenkor ösztönösen hátrahőköl, de aztán rájön: a textil nemcsak a nagymama nappalijába való, hanem egy kiváló eszköz a magánszféra visszaszerzésére. Nem kell rózsás, csipkés, horgolt rémálomra gondolni – hanem időjárásálló kültéri vászonra, amitől még Bear Grylls is elérzékenyülne.

DIY módra? Egyszerű. Fogsz pár rozsdamentes drótkötelet vagy slagot (ez utóbbi úgyis kallódik minden kert végében), felfeszíted a műhely oldalára, és felakasztasz rá olyan kültéri függönyt, amit nyugodtan otthagyhatsz hóban, fagyban, feleségben. Elhúzható, összébb csúsztatható, és – a legfontosabb – ha meghallod a „Gyere már be, csak két perc!”-féle harci kiáltást, akkor gyorsan be is húzhatod magad mögött.

Vitorlát fel! Árnyékoló kalózoknak
A másik opció: árnyékoló napvitorla. Ez már high-tech kategória, ami első ránézésre úgy néz ki, mintha valaki elfelejtette volna befejezni a sátrat. De közben nagyon is céltudatos szerkezet: felülről véd a nap (és a kíváncsi második emeleti szomszéd Marika néni elől), oldalról pedig sejtelmes árnyékot vet, így bármelyik műhelyromantikus belsőépítész megirigyelné.

Egy jó kis három- vagy négypontos kifeszítéssel úgy húzod ki a ponyvát, mint a kalóz a fővitorlát. Aztán beállsz alá, elindítod a flexet, és máris elfeledheted a külvilágot. A legjobb, hogy nem kell minden nap fel-le szerelni – és ha jól csinálod, még az esőt is visszatartja annyira, hogy az egész alkotói folyamat ne nedves zokniban történjen.

És a női lélek viharai
Persze, jön majd a kérdés, hogy „Miért kell elbújni?” Nos, nem elbújni kell, hanem elvonulni. Mint egy szerzetes, aki csendes elmélkedésre vágyik, csak épp az elmélkedés zajjal, füsttel és forgáccsal jár. A női lélek nem mindig érti meg a műhely szükségességét, különösen, ha az pont akkor fontos, amikor porszívózni kellene, vagy valami „fontosabb” dolog történik – például, hogy hol van a másik pár papucs.

De amint meglátja, hogy ott lengedez az a stílusos, praktikus, férfias függöny, vagy feszül a napvitorla a kerti szélben, már nem is zavar. Talán még tetszik is neki. Mert végső soron, amit te privát zónának hívsz, azt ő távollétnek. És ha te nem vagy ott, akkor nem szólnak be, hogy a csavarbehajtót megint a hűtő tetejére tetted.

 Egy függöny nem csak színpadi kellék, és egy napvitorla nem csak nyaralókba való. Ezek a túlélőfelszerelés részei, ha férfiként szeretnél műhelyt üzemeltetni a civilizációs elvárások nyomása alatt. Húzd be a függönyt, feszíts vitorlát, és tartsd fenn a nyugalmat – bent is, kint is. A jó árnyékolás nem csupán az UV ellen véd, hanem a házastársi hangulatingadozások ellen is. És ez már textilforradalom, kérem!