A műhely, ahol a férfi igazán önmaga lehet
A műhely szentély. Egy külön világ, ahol nincs főnök, nincs határidő, nincs „Mikor jössz már?” – csak a fűrészpor illata, a kalapács csengése és az az édes elégedettség, amikor valami végre összeáll. Itt a férfi nem ügyvezető, nem családfő, nem problémamegoldó – csak egy alkotó, aki egy darab fát formál, egy csavart illeszt, egy tervet valósít meg. Nincs olyan gond, amit egy jó szerszám ne tudna megoldani, és nincs olyan nap, amit egy sikeres barkácsolás ne tudna jobbá tenni. A műhely az a hely, ahol az apró problémák eltörpülnek, a gondolatok tisztulnak, és minden csavar a helyére kerül.
Mert ott a polcon a bútorfogantyú, amit hónapokkal ezelőtt vettél, mondván: „Egyszer biztos jó lesz valamire!” És most eljött az ideje. Egy mozdulat, és máris egy régi komód új életre kel. Mellette a másik fiókban ott sorakoznak az állítható bútorláb, amiket előrelátóan beszerzett a haverom, és kaptam belőle egy jó pár darabot, hiszen sosem lehet tudni, mikor támad kedve az embernek barkácsolni egy masszív asztalt vagy éppen új életet adni egy billegő szekrénynek. És persze ott vannak a bútorgörgő is, mert miért is cipelne az ember valamit, ha gurulhat is? Ha egy dolgot meg lehet könnyíteni, azt egy igazi műhelyben tevékenykedő férfi meg is teszi.
A műhely az egyetlen hely, ahol a hétköznapi tárgyak második esélyt kapnak. Egy régi ajtó nem tűzifává válik, hanem rusztikus asztallá. Egy kopott szék nem hulladék, hanem felújítandó kincs. És ami a legjobb? Itt minden eszköznek van helye – legalábbis elméletben. Gyakorlatban persze minden tele van csavarokkal, félbehagyott projektekkel és furcsa, „jó lesz még valamire” darabokkal. De ez így van rendjén.
Mert aki a műhelyben van, az alkot. Nem foglalkozik azzal, hogy a nadrágjára ráfröccsent egy kis festék vagy hogy a keze olyan fűrészporos, hogy még a kutya is tisztelettel néz rá. Itt a kreativitásé a főszerep, az alkotás öröme felér egy kis szabadsággal. A műhely nem csak egy hely, hanem egy életérzés. És aki igazán érti ezt, az pontosan tudja, hogy nincs is jobb, mint amikor végre minden a helyére kerül – legyen szó egy új projektről, egy jól sikerült asztalról vagy éppen az ember saját gondolatairól.