Ahol a káosz uralkodik... vagy mégsem?
Áramfejlesztő berregése tölti be a garázst, miközben én, a káosz koronázatlan királya, épp a rend csapdájába estem. Feleségem ugyanis bejelentette, hogy ma nagytakarítást tart a garázsban. A bejelentés olyan volt, mint a villámcsapás, ami hirtelen világosságot gyújtott a fejemben. Sejtem előre, hogy amikor ő a "rendet" emlegeti, az valami egészen mást jelent, mint amit én értek alatta. Ő a steril tisztaságot és a katonás rendet képviseli, én pedig a kreatív káoszt, ahol minden szerszám a "helyén" van, még akkor is, ha épp nem találom.
Persze, a feleségem szerint a garázs egy katasztrófa sújtotta terület, ahol a szerszámok szabadon garázdálkodnak, és a por vastagabb, mint a nagymamám paplanja. Én ezt másképp látom. Szerintem a garázs egy élő organizmus, ahol minden tárgy a saját ökoszisztémájában él. A bosch csavarbehajtó a csavarok közelében tanyázik, a kézi csiszológép a faanyagok birodalmában pihen, a fúró csavarozó pedig a falak meghódítására vár.
De persze, tudom, hogy a feleségem nem fogja megérteni ezt a mély filozófiát. Ő a rend megszállottja, aki képes órákig rendezgetni a fűszereket ábécé sorrendben. Én pedig inkább vagyok az a típus, aki a fúróval a kezében álmodozik a következő projektről.
Így hát, mielőtt a feleségem belépne a garázs szentélyébe, úgy döntöttem, hogy elkezdem a "rendrakást". Persze, ez nem azt jelenti, hogy mindent a helyére teszek, hanem inkább azt, hogy elrejtem a legértékesebb kincseimet a kíváncsi szemek elől.
Elsőként a legújabb szerzeményemet, a gyönyörű fúró csavarozó gépemet rejtettem el a szerszámosláda mélyére. Tudom, hogy a feleségem szívinfarktust kapna, ha meglátná, hogy megint vettem egyet. Szerinte már van elég fúrógépünk, de hát egy igazi férfi sosem mondhat nemet egy új szerszámra, főleg, ha az akciós a Praktikerben.
Ezután a csavarbehajtókat és a rezgőcsiszolót is eldugtam, nehogy a feleségem véletlenül rátaláljon. Tudom, hogy ha megtalálja őket, akkor azonnal elkezdi firtatni, hogy mikor vettem őket, és hogy miért van szükségem ennyi szerszámra.
Persze, a "rendrakás" során én is találtam néhány érdekes dolgot a garázsban. Például egy régi fényképet, amelyen a nagypapám látható, amint épp egy áramfejlesztőt szerel. A kép láttán eszembe jutott, hogy a nagypapám is egy igazi ezermester volt, aki mindig mindent megjavított. Talán tőle örököltem ezt a szenvedélyt a szerszámok iránt.
Ahogy telt az idő, a garázs egyre rendezettebb lett. Persze, a feleségem úgy sem lesz teljesen elégedett az eredménnyel, de legalább elmondhatom, hogy tettem valamit a rend érdekében.
Amikor a feleségem belépett a garázsba, először csak csendben nézelődött. Aztán hirtelen felkiáltott: "Na, végre rend van!"
Én pedig csak mosolyogtam, és azt gondoltam magamban, hogy a káosz és a rend közötti határvonal néha nagyon keskeny. És hogy a legfontosabb, hogy mindenki jól érezze magát a saját "birodalmában", még akkor is, ha az egy kicsit kaotikusnak tűnik.
